22 Júl

A testvérféltékenységnek is van jótékony hatása

A testvérféltékenység természetes jelenség, de attól még nem szeretjük, ha veszekednek a gyerekeink.  Valahol azt gondoljuk, ha jó szülők vagyunk, akkor a gyermekeink és jó testvérek lesznek. Pedig ez így, nem igaz. Nincs olyan testvérpár, akik nem  veszekedne. Gyermekeink vitatkoznak egymással, hogy kivívják saját érdekeiket, hogy megküzdjenek a figyelmünkért, szeretetünkért, de az is fokozhatja a testvérféltékenységet, ha nagyon eltérő személyiségük van.

 A testvérféltékenység pozitív hatásai

Fotó: Roland Lakis

Fotó: Roland Lakis

Az az igazság, mikor a gyerekek szobájában elszabadulnak az indulatok, nem szoktam lelkesen felkiáltani: Jaj de jó, hogy már megint veszekednek, ez mennyi jót ad majd nekik! Pedig tudom, hogy a testvérféltékenységnek is van jótékony hatása. Persze ez csak abban az esetben igaz, ha a testvérféltékenység nem halad meg egy bizonyos mértéket. Jó, de mégis hol van ez a mérték? Bizalomra ad okot, ha látjuk, gyermekeink bár képesek vérre menni egy matricáért, de a következő pillanatban mintha, mi sem történt volna, békésen építgetik a várat. Rendben van ez így. Vannak helyzetek, ami mellett nem tudnak elmenni, de nem veszik őket személyes sérelemnek, és továbbra is szeretnek együtt játszani. Szülőként mi is segíthetünk, hogy a konfliktusokat ne élet-halál harcnak éljék meg a gyerekek. Nem fogjuk elkerülni a testvérharcot, de az énképük nem sérül, ha:

  • a családi szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak.
  • Ha tiszteletben tartjuk az egyéniségüket! Elfogadjuk, hogy mást szeretnek játszani,  más ötleteik vannak a világ felfedezésére.
  • Ha szabad haragudni a másikra. Nagyon felszabadító érzés, hogy nem kell minden pillanatban jó testvérnek lenniük és szeretniük egymást. Sokat segíthetünk, ha szülőként el tudjuk fogadni,  amikor a gyerekeink valóban dühösek egymásra.
  • Ha szakítunk időt külön-külön is rájuk, még ha erre csak annyi időnk van, míg az egyik mesét néz, vagy a szobában játszik.
A testvérféltékenység egyik nagy ajándéka, hogy segít beilleszkedni a közösségbe, mert fejleszti a szocializációs készségeket.

A veszekedés során megtanulják a testvérek, hogy a vannak, akik másképp gondolkodnak, mit ők. Az eltérő véleményeket, érzéseket pedig  megtanulják tiszteletben  tartani, mint ahogy ők is elvárják  a testvérüktől. Megtapasztalják a határokat, hogy egy veszekedésben, meddig mehetnek el. Elsajátítanak egy sor készséget arra, hogy a vitás helyzeteiket megoldják. A testvérféltékenység jó alkalom arra, hogy a gyerekek érveljenek, tárgyaljanak, képessé váljanak kiállni és küzdeni önmagukért, megnyerjék a másikat maguknak, vagy éppen kompromisszumot kössenek. Ezekre a készségekre nemcsak a gyerekszobában, hanem minden közösségben szükségük lesz. Természetesen az egykék is megtanulják mindezt, ők a játszótéren, az óvodában veszekednek, míg a testvérek még otthon is „gyakorolhatnak”.

Fotó: Bob Gaffney

Fotó: Bob Gaffney

A veszekedések során megtapasztalják a gyerekek, hogy miben különböznek a testvéreiktől. Nemcsak abban, hogy mást gondolnak, vagy mást szeretnének elérni. Az is különbség, hogy ki hogyan érvényesíti az akaratát.  Ráadásul folyamatosan össze is mérik magukat. „Én nagyobb vagyok, mint te!”, „Bibibi én jobban futok”, „Én meg szebben rajzolok.” Az identitásuk fejlődik, mikor rádöbbennek mi különbözteti meg őket. Nem utolsó sorban a testvérféltékenység ösztönöz is, hisz egy féltékeny gyermek saját határait feszegeti, mikor testvérét próbálja legyőzni. A testvérféltékenység folyamatos fejlődésre sarkall, hogy magasabbra reptessék a papírrepülőt, hogy nehezebb szatyrot bírjanak el, hogy többször vívják ki anya és apa elismerését. Természetes jelenség, hogy a testvérek féltékenyek és veszekednek, de nem jó, ha ezért figyelmen kívül hagyjuk a dolgot.  Ha nagyon megerősödik a testvérféltékenység, akkor meg is mérgezheti a gyerekek kapcsolatát.

5 praktikus tanács a túlzott testvérféltékenység ellen

  1. Kerüljük a testvéreket összehasonlítását, mert ezzel rivalizációs helyzetet teremtünk! „Csabi gyorsabban felépítette a várat!” „Évi jobban tud rajzolni.”
  2. Ne versenyeztessük őket! „Ki lesz az okosabb, aki kitalálja, hogy mit hoztam?”
  3. Lehetőleg kerüljük a “bezzeg a testvéred”…. kezdetű mondatokat is. „Bezzeg Julcsi mindig megteszi, amit kérek.”
  4. Ne ragasszunk gyermekeinkre címkét! Senki se szereti, ha megbélyegzik, ha csak egy tulajdonságával azonosítják. „Benedek, mindig is figyelmetlen volt.” „Balázs született kisördög.”
  5. Nem jár a kivételezés senkinek sem! A szabályok egyformán vonatkoznak mindenkire. De ne aggódjunk, nem kell merevnek lennünk, nyugodtan változtathatunk a szabályokon, ha azok idejüket vesztik. A változtatás viszont mindenkire érvényes.

Közbelépjünk-e, ha veszekednek a gyerekeink?

Biztosak lehetünk benne, hogy a testvérféltékenység mindig vitát szül. Nagy kérdés, közbe lépjünk-e, ha veszekedni kezdenek a gyerekeink, vagy hagyjuk rájuk a dolgot? Honnan tudjuk, hogy mikor érdemes beavatkozni, és mikor lesz belőle csak nagyobb vita?

 Mikor ne avatkozzunk be?
 Mikor lépjünk közbe?

Az első hangos szónál.

Ha csak általánosságok jutnak az eszünkbe. „Legyetek jók!” „Viselkedjetek szépen a testvéretekkel.” A gyerekeknek nem értik, hogy mit gondolunk ez alatt.

Ha nem tudjuk pontosan mi történt. Ténylegesen csak akkor avatkozzunk be, ha már mindenkit meghallgatunk.

Ha azt szeretnék, hogy igazságot tegyünk köztünk.

Ha valamelyikük árulkodik a másikra. Inkább bíztassuk az árulkodót, hogy álljon ki magáért!

Ha a veszekedés verekedéssé fajulna, akkor azonnal válasszuk őket szét. Várjuk meg, míg egy picit megnyugszanak.

Ha azt halljuk, hogy egymás kölcsönös sértegetése, megalázása lesz a cél.

 

Ha csúfolódni kezdenének. Nem megengedhető hogy szóban, vagy tettben bántsák egymást a testvérek. Az érthető, sőt természetes, hogy haragszanak a másikra, de az nem hogy szándékosan bántani akarják egymást. Ezek a tettek nem maradhatnak következmény nélkül.

Hogyan avatkozzunk be?

Ha elszántuk magunkat, hogy rendet teszünk gyermekeink között, akkor nem marad más hátra csak, hogy akcióba lendüljünk. De hogyan? Lehető legjobb lenne minél hamarabb túl lenni az egészen, de a teljes büntetés („Jó akkor, elveszem a társasjátékot és nem játszik senki sem, míg nem tanultok meg viselkedni!”) sokszor csak átmeneti megoldást hoz.

Elsőnek nyerjünk időt! Ha közbe lépünk, akkor számíthatunk rá, hogy a gyerekek egymást túlkiabálva fognak igyekezni, hogy megnyerjenek minket. Viszont ha hamar foglalunk állást, akkor valószínűbb, hogy kapkodva és felületesen döntünk. Ez pedig újabb vitát robbanthat ki, és még az is lehet, hogy rákényszerülünk, hogy megváltoztassuk a döntésünket.

Hallgassunk meg mindenkit! Mindenki elmondhatja, hogy szerinte mi történt. Tisztázzuk a gyerekekkel ilyenkor nem ér közbeszólni, megszakítani a másikat, mindenkire sor fog kerülni.

Ha szabadon elmondhatják a gyermekek a véleményüket, akkor fény derül apró részletekre is. Például: Miért firkálta össze a hugica, a bátyó könyvét? Figyelmetlenségből, netán azért, hogy bosszantsa vagy, mert a tesó dedósnak csúfolta.

Foglaljuk össze, amit hallottunk! Ez segít a gyerekeknek tisztázni a helyzetet, és minket is megerősít abban, hogy megértettük a problémájukat „Jól értem Réka, hogy nagyon dühös lettél, mikor Kristóf elrakta a színeződet? Viszont Kristóf neked is szükséged van helyre az asztalon.” Ha lehetőségünk van, akkor emeljük ki a közös dolgokat is. „Tehát mindketten az asztalon szeretnétek játszani.” A gyerekeket meg fogja nyugtatni, hogy visszatükrözzük, amit mondtak, vagy éreztek, mert látni fogják, hogy figyelünk rájuk. Nem kell félniük attól, hogy az egyikükre jobban figyelünk, mert hangosabb vagy, mert jobban bánik a szavakkal. Tudni fogják egyformán fontosak a számunkra.

Fotó: Kevin Shoter

Fotó: Kevin Shoter

Most hogy lecsillapodtak a kedélyek, már számíthatunk rá, hogy ésszel is meg tudják oldani a konfliktust nemcsak erővel. Kérjük meg őket, hogy találjanak ki egy megoldást! „Biztos vagyok benne, hogy ki tudtok erre valamit találni.” Bátorítsuk, bíztassuk őket, hogy ők tudják a legjobban, hogyan is  lehetne megoldani a helyzetet. Mikor először olvastam erről a technikáról, akkor elég szkeptikus voltam, hogy gyermekeinknél ez működni fog. De bevált, néhány próbálkozás után a gyerekek rátanulnak, hogy megoldásokat keressenek. Persze ez nem akadályozza meg őket abban, hogy a legközelebb összevesznek valami máson. Ha nagyon tanácstalanak látjuk  a gyerekeket, akkor nyugodtan segíthetünk nekik. „Mit szólnátok, ha az egyikőtök a konyhaasztalt használná, a másik meg itt bent maradna?” „Mi lenne, ha lepakolnánk a lámpát az asztalról, és felosztanánk köztettek?”

Menjünk ki egy rövid időre a szobából! Akkor is, ha nem találták meg a megoldást. Ezzel kifejezhetjük a bizalmukat abban, hogy képesek megoldani a konfliktust, tudnak békésen együtt játszani. Ezek a módszerek azért hoznak eredményt, mert általuk nő a gyerekek kompetenciaérzése és önértékelése. Ahelyett, hogy tovább rivalizálnának, megtapasztalják együtt  oldottak meg egy problémát. A testvérféltékenység a sok vita és veszekedés mellett, így erősíteni is tudja a kapcsolatukat. Hiszen tudják, közösen többre mennek, mintha csak a saját véleményüket hajtogatják.

banner_telefonszamos

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.