27 máj

Mennyit tévézzen a gyerek? Avagy ki az úr a házban: a tévé, a gyerek vagy a józan ész?

Mennyit tévézzen a gyerek? Milyen műsorokat nézzen? Nem könnyű eldönteni, hogy hol húzzuk meg a határt. Ráadásul a gyerekek gyakran hevesen tiltakoznak, ha szóba hozzuk a témát.  Sokat beszélgetek arról a szülőkkel, hogy féltik a gyereküket a túlzott tévénézéstől. Félnek, hogy agresszívvé, magányossá válik a gyermek, ha túl sokat tévézik. Egy 4 éves kisfiú anyukája panaszkodott egyszer: „Mit tehetnék? Makacs és hisztis, hiába küldöm be szobába nem áll fel a tévé elől, vagy mindig visszajön és bekapcsolja a tévét. Ha sikerül bent tartani a szobájában, akkor addig hisztik és ordít, amíg apjával már nem bírjuk tovább.” Az a tapasztalat, hogy a legkisebbek még jól viselik a szülői kontrollt, de már óvodáskortól indul a tévé körüli hiszti és vita. Végül elkeseredetten fenyegetőzünk:

„Akkor nem nézhetsz tévét, ha így viselkedsz!”

Miért nem hatásos, ha büntetésből eltiltjuk a tévénézéstől?

Fotó: Josh Hartman

Fotó: Josh Hartman

Nem meglepő, hogy minden gyermek hevesen tiltakozik, ha eltiltjuk a tévétől.  Nemcsak azért mert kedvenc műsorukat hiányolják, hanem a büntetés ellen is lázadnak. Úgy érzik, megfosztjuk őket valamitől, ami nekik jár. Pont ezért, ha eltiltjuk a tévénézéstől könnyen egy hatalmi harc közepébe csöppenhetünk. Már nem is azon fogunk gondolkodni, hogy mennyit tévézzen a gyerek, hanem hogy következetesen ki kell tartanunk a büntetés mellett. Miközben a gyerekek azon igyekeznek, hogy titokban mégis tévét nézzenek a barátoknál, nagyszülőknél, vagy amikor nem látjuk őket. Néha meg is lepődőm azon, hogy milyen sok gyerek próbálja kikerülni a szülői tiltását. Ráadásul a tiltások hirtelen hangzanak el, és meglehetősen túlzóak. Így esélyünk sincs arra, hogy be tudjuk ezeket tartani. Már ismerjük azokat lélektani kutatásokat is, miszerint a büntetés mértékéhez hamar hozzá lehet szokni, így nagyobb büntetésre lesz szükség, hogy a gyerek újra figyeljen ránk. De nemcsak a büntetés vezet zsákutcához, hanem a jutalmazás is.  A tévé, mint jutalom, növeli a tévézés értékét, és hát kihagyná máskor, hogy egy értékes dologtól tiltsák el?  A gyerekek könnyen felismerik az összefüggéseket, és a legközelebbi alkalommal nem lesznek restek az orrunk alá dörgölni, hogy máskor ezért a viselkedésért megnézhettek valamit a tévében.

Akkor most, mégis mennyi tévézzen a gyerek?

Fotó: Damián Navas

Fotó: Damián Navas

Legegyszerűbben úgy tudjuk, megkönnyíteni a dolgunkat, ha a gyermek napirendjéhez igazítjuk a tévét, és nem a tévénézéshez a napirendet. Lehet, hogy most azt gondolja, hogy nálunk ez nem fordulhat elő. Engedje meg, hogy megosszak egy történetet az életünkből. Reggelente rendszeresen káoszba fulladt a készülődés, hiába kelünk korán. A tévé mágnesként vonzotta és lassította! a lányokat. Sem a veszekedés, sem a szép szó nem használt, amíg ki nem kapcsoltam a tévét. Most abban állapodtunk meg velük, hogy először felöltöznek és megreggeliznek, és csak utána kapcsoljuk be a tévét. Így rajtuk múlik, hogy mennyi idejük marad tévézni.

Az, hogy pontosan mennyi tévézzen a gyerek az nagyon egyéni. Függ az életkortól, családi szokásoktól és értékrendtől is, de semmiképp se szerencsés, ha a szabad ideje nagy részét a tévé előtt tölti a gyermekünk. Viszont egy-két tévézős nap után, még nem kell aggódnunk!

 

Vita helyett beszélgetés a tévénézésről

Fotó: vtdainfo

Fotó: vtdainfo

Nem jó a gyermeket egyedül hagyni azzal a sok élménnyel, ami a tévén keresztül éri. Viszont nem könnyű beszélgetni erről, anélkül hogy veszekedésbe csapna át a beszélgetés. Hogyan is kezdjünk hozzá?

Ha van rá lehetőség, akkor ne egyedül nézzen tévét a gyerek. Iskolás korban legjobban a kortársaikkal szeretnek tévézni a gyerekek, mert velük szabadabban megoszthatják élményeiket. A jelenlétünk feszélyezi őket, már mondanunk se kell, pontosan tudják, mire gondolunk. Azt szoktam kérni a szülőktől, hogy mielőtt véleményeznék a műsort, álljanak meg egy pillanatra. A „Már megint ezt a hülyeséget nézed?” „Kár volt leforgatni ezt a színvonaltalan műsort.” típusú mondatok többet ártanak, mint használnak. Ezekkel csak a műsor iránti megvetésünket és rosszallásunkat tudjuk kifejezni. Nem csoda, hogy indulatosan válaszolnak vissza a gyerekek. Hogyan lehet, akkor úgy kritikát mondani, hogy ne sértődés legyen belőle? Először is fogalmazzunk egyes szám első személyben. „Nem szeretem ezt a műsort.” Nem látom ennek a műsornak az értelemét. Ekkor a gyermek nem szorul védekező helyzetbe, mert nem őt bíráljuk a tévénézés miatt, hanem magát a műsort.  A gyerekeknek szüksége van rá, hogy közvetítsük az értékrendünket, de azt is tudtukra kell adnunk, hogy személyiségének minden összetevőjével együtt elfogadjuk őket. Még azzal a tévézési vonzalmukkal együtt is, amivel nem értünk egyet.

Fotó: tymesynk

Fotó: tymesynk

Az élmények feldolgozásához időre lesz szüksége gyermekünknek. Nem szerencsés közvetlenül a műsor után kérdésekkel bombázni.  Mi ez? Hogy tetszett? Miért ezt nézted? Ekkor még a film hatása alatt lehet,  kérdéseinkkel megtörjük ezt az élményét,  és igyekezetünket csak faggatásnak fogja vélni. Jobb egy kicsit várni vagy éppen megvárni, míg gyermekünk hozza szóba a tévé műsort.  Annál többet fog beszélni gyermekünk minél jobban tudunk ekkor hallgatni, minél tovább kibírjuk, hogy ne kommentáljuk, amit mond. Ha már úgy látjuk, hogy mindent kibeszélt magából, akkor elérkezett a mi  időnk, hogy megosszuk a véleményünket vele. Nyugodtan lehetünk szubjektívek, ha egyes szám első személyben meséljük el, hogy mi mit gondolunk a műsorról. Viszont mindenképp kerüljük az általánosításokat!

 

Mondatok, amelyek vitához vezetnek  és kudarcba viszik a beszélgetést  

Képes vagy bámulni ezt a hülyeséget?

Tudnék mit mondani az ízlésedről! Nem erre neveltünk apáddal.

Már megint tévézel ahelyett, hogy valami értelmeset csinálnál.

Kinek tetszik ez az igénytelen ostobaság?

Olyan leszel, mint azok a tévében!

Én a te korodban inkább a kertben játszottam.

Ez nem műsor, ez egy ……

Mondatok a nyugodt beszélgetéshez

Ezekkel a mondatokkal úgy fejezhetjük ki a véleményünket, hogy azt ne támadásnak, sértésnek vegye a gyermekünk. Az ilyen típusú mondatok elsősorban arra irányulnak, hogy megértsük a másikat, hogy kifejezzük, nekünk mire van szükségünk ahhoz, hogy nyugodtak és nyitottak maradjunk.

Nem értem, miért nézted ezt a filmet. Mi tetszett benne?

Engem megrémítenek ezek a szörnyűségek. Nem szeretem, amikor gyilkosságokat mutatnak.

Nem tudom, hogy mi volt a jó ebben a műsorban. Miért szereted?

Én kifejezetten rossznak tartom ezt a sorozatot. Egy kicsit aggódom is, hogy esetleg rossz hatással lesz rád.

Szeretném, ha az estéd nem csak tévénézéssel töltenéd ki.

Szeretnélek megérteni.

Sokat jelentene, ha tudnánk egy kicsit beszélgetni. Lehet, hogy néha olyat mondok, ami bánt, vagy sért téged. Ezt nagyon sajnálom.

banner_telefonszamos

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.