14 okt

Kisgyermek és a halál. Mi van a gyermek fejében?

A kisgyermekek bizonyos szempontból máshogy gyászolnak, mint mi felnőttek. A viselkedésük nagyon függ tőlünk, hogy mi mit teszünk és mondunk az adott pillanatban. Sokszor nehéz is beszélgetni a történtekről gyermekünkkel, de szüksége van arra, hogy meghallgassuk az érzéseit, gondolatait. Elfogadjuk, hogy tanácstalanul áll, mert eddig nem képzelte el, hogy milyen lesz az élet Nagyi vagy Papa nélkül.

Nem mindegy, hogy hány éves a gyermek

8440634151_e3766698f0_o

A gyerekek egyre többet értenek meg a halálból, ahogy nőnek. De pontosan mit jelent az, hogy egyre többet? Gyakran fordulnak hozzám tanácsért a szülők, hogy mennyit mondhatnak gyermekünknek, hogy ne zavarják őket össze, és amiatt is aggódnak, hogy a gyermekük furcsa dolgokat mond  a halottról, olykor meglepően viselkedik. A gyerekek egy ideig még nagyon másképp gondolkodnak, mint mi felnőttek és sokszor ebből az értetlenségükből adódik a különös viselkedésük is.

Például a 3-5 éves gyermekek mindent élettel ruháznak fel. Számukra minden él és érez, a virágok, a kövek, az autóbuszok minden éppen úgy élő, mint ők. Az óvodás gyermekek ezért azt képzelik, hogy a halott beszél, mozog, mint ahogy azt korábban is tette. Úgy hiszik, hogy bármikor vissza is jöhet, ha majd kedve tartja, mert a halál egy visszafordítható, átmeneti dolog számukra.

Szülőként ezeket láthatjuk gyermekükön:

  • Játékaiban a babák egyig percben meghalnak, a másikban feltámadnak. A halál egy könnyed dolog, amit bármikor visszacsinálhatnak.
  • A legnagyobb természetességgel játssza el a saját halálát is.
  • Ha meghal valaki a családban, akkor ilyesmiket kérdezget: Mit csinál most nagypapa? Mikor fogunk vele újra találkozni? Miért nem jön haza?
  • A temetőbe indulva játékot visz magával, hogy újra játszani tudjon majd az elhunyt nagyszülővel.

Ezek teljesen normális életkori reakciók az óvodás gyermekektől. Nem kell aggódnunk, ha gyermekünk nem érti meg, hogy a halál egy végleges történés.

 

szorny

5 éves kor felett egy érdekes változás áll be a fejlődésben. Lényege, hogy az ilyen korú gyermekek az elvont fogalmakat is személyként képzelik el.  Azt hiszik, hogy a halál az egy élő valaki az, aki megöli és elviszi az embereket. Leggyakrabban az orvosok testesítik meg ezt a szerepet, de egészen elvont személyek is lehetnek ilyen halálfigurák.

Szülőként ezeket láthatjuk gyermekükön:

  • A gyermek attól fél, hogy eljön a halál azokért, akiket szeret.
  • Továbbra se hiszi el, hogy a halál egy végleges dolog.
  • Fantáziáit nagyon befolyásolja, hogy milyen történeteket mesélünk az életről, a halálról, hogy mit hiszünk, mi történik a halál után.
  • A gyermek rettegni kezd azoktól a körülményektől, ahogy meghalt a rokona. Ez nemcsak fizikai hely lehet, például jár hozzám egy 5 éves kislány, aki rákban vesztette el az anyukáját. Neki a betegség jelentette a halált, így az influenza, az egyszerű megfázás is. De sok munka után ezen is változtatni tudtunk.

A realisztikus halálkép 9-10 éves kor körül alakul ki, a gyerekek ekkor már átlátják a biológiai vonatkozásokat is. Azt látom, hogy a kisiskolások sokszor próbálnak segíteni a gyászoló szülőknek, hogy helyreállítsák a család egyensúlyát.

A gyerekek pontosan tudják,  az ő boldogságuk a legértékesebb a számunkra, és nagyon rosszul viseljük, ha bánkódnak valami miatt, ezért inkább eltitkolják a gyászukat, hogy minket megkíméljenek.

Mire számíthatunk? A gyászoló gyermekek viselkedése

szoszike_by_Tim_Arnold

A fejlődés miatt előfordulhat, hogy a gyermek egy ideig úgy él és viselkedik mintha nem is történt volna valami rendkívüli dolog az életében.  A gyászmunka általában 1 évig is eltart, de az évfordulók (karácsony, születésnap, családi ünnepek) újra feltépik a fájdalmas sebet. Ilyenkor számíthatunk rá, hogy gyermekünk ingerlékenyebb, szomorúbb lesz ezekben az időszakokban. Az 1 év elteltével csitul majd a fájdalom érzése, de ahogy nő a gyermek egyre többet, más és mást ért meg a veszteségéből, ehhez viszont elkerülhetetlen, hogy ne elevenedjen meg rövid időkre a gyász élménye.

Amikor gyászolnak a gyermekek, érthetetlennek tűnő, döbbenetes történések is előfordulnak a viselkedésükben, de vannak olyan gyerekek, akik mintha mi se történt volna, úgy élnek tovább. Ne ijedjünk meg, ezek a viselkedések elsősorban a fejlődésükkel hozható összefüggésbe, nem pedig a gyászuk mélységével.

Általában így viselkedik  egy gyászoló gyermek:

  • Egyik pillanatban sír, a másikban nevet.
  • Már nem köti le a figyelmét a játékai, a barátai.
  • Rosszul alszik, rémálmai lehetnek.
  • De megváltozhat az étkezése is.
  • Észre vehetjük, hogy gyakran elmerül gondolataiban, álmodozik.
  • Nem érdekli semmi, vagy pont ellenkezőleg túlzott aktivitásba kezd.
  • Olykor az is előfordul, hogy ezek a gyerekek elkezdenek maszturbálni.
  • Megjelenik életükben a szorongás, a félelem az egyedülléttől, a sötéttől.
  • Nagyobb gyermekeknek romolhat a teljesítménye.
  • Korábban elhagyott szokásait újra felveszi pl. szobatiszta gyermek bepisil.
  • A hosszú és vég nélküli fecsegések, a megmagyarázhatatlannak tűnő nyugtalanságok is szintén a gyász jegyei.

 

A legnagyobb segítsége a gyermeknek, ha szeretjük, ha képesek vagyunk tolerálni az agresszióját, elutasítását és olykor még azt is, hogy minket büntet. Sokat segíthetünk szeretetünkkel, bár a veszteséget egyikünk se teheti semmissé.

 

Érdekes tények a gyermeki gyászról

1.) Gyakran érezhetik úgy a gyerekek, hogy az első érzéseik, gondolatiak nem megfelelőek .

Például: „Öreg volt már, miért döbbentek meg, hogy meghalt?”  „Már enyém lesz Nagyi sálja.” Meg kell mondanunk nekik, hogy a kezdeti érzéseik megváltoznak majd.

2.) De előfordulhat, hogy úgy érzik a gyerek, hogy nem érzenek semmit, vagy nem sokat. Meg kell velük beszélni, hogy eljön az az idő, amikor ez változni fog és többet éreznek majd az elhunyttal kapcsolatban, ami nagyon fájdalmas is lehet. Mondjuk el nekik, hogy ez egy olyan nemszeretem dolog, de mégis fontos, hogy mindannyiunkkal megtörténjen.

3.) Egy gyermek megriadhat a családtagok szélsőséges megnyilvánulásaitól, az erős sírástól, zokogástól, hangos jelentektől.

4.) Megterhelő a gyermek számára az is, ha részletekig menően elmeséljük a halál okát vagy, ha borzongató történeteket hallgat a rokonoktól.

5.) A veszteségre adott reakciók közül a harag és a düh általánosnak mondható. A gyerekek megijedhetnek saját haragos gondolataiktól, gondolván, hogy ezek veszélyesek, és ezek okozták a nagyszülő halálát. Minél fiatalabb egy gyermek, annál hajlamosabb azt hinni, hogy minden esemény valahogy ő vele van összefüggésbe, ő irányítja.

 

Praktikus tanácsok, amivel segíthetjük gyermekünk gyászát

Amennyire csak lehet, ne változtassunk a napirendjén, szokásain. A stabil környezet biztonságot ad a bizonytalanságban és segít elfogadni az elválást is.

Érdemes tájékoztatni az óvodát vagy az iskolát is a történtekről. A pedagógusok ilyenkor igen együtt érzően támogatják a gyermekeket a közösségben.

Biztosítsuk neki, hogy joga és lehetősége van az örömteli élethez. pl: találkozni a barátaival, folytatni hobbyját.
kacago_lanyok_by_anroir

Próbáljuk meg kifejezni a saját érzelmeinket, hangulatunk sokszínűségét. A viselkedésünk mintát szolgáltat arra, hogy kifejezze saját egyéni élményeit és mindazt, ahogy a történteket értelmezi.

Vegyen részt a megemlékezésen, vagy a temetésen. (Feltéve, ha úgy érezzük ott nem fog szélsőséges érzelmi reakciókkal találkozni.)

És végül: Mennyit mondhatunk gyermekünknek a halálról?

Itt is érvényes a aranyszabály, hogy annyit mondjunk gyermekünknek, amennyit kérdez, ne többet. Fontos, hogy bármit is fogunk mondani, higgyünk abban, és legyen összhangban tetteinkkel. Ez megnyugtató és meggyőző a gyermekünk számára, mivel minden gyermek látja, és érzi az őszinteséget. Ne próbáljuk meg azzal könnyíteni a dolgát, hogy mosolygunk, vagy titkolózunk. A gyermek a fejlődése során elsőnek a testbeszédet érti meg, érezni fogja, hogy nem vagyunk őszinték. A köztünk lévő titok pedig nehezebb és érthetetlenebb gyermekünknek, mint a fájdalmas élmény, amitől óvni próbáljuk. Ha kegyes hazugságokat csillapítjuk érdeklődését, pl: Mama a kórházban maradt, elutazott stb., akkor  azt erősítsük benne, hogy a halál egy visszafordítható esemény. Bár meg fogjuk kímélni gyermekünket, hogy szembe nézzen a megrázó valósággal, de ezzel meggátoljuk, hogy fel tudja dolgozni a veszteségét.

A beszélgetések teszik lehetővé, hogy megosszuk egymással az érzéseinket, gondolatainkat. Mondjuk el gyermekünknek a halál az élet velejárója, az ilyenkor érzet bánat, harag normális dolog.

+1 tipp

A kisebbeönnyebben megértik az elvont fogalmakat, mint a halál is, ha példákat mutatunk arra, hogy a dolgok változnak, keletkeznek és elmúlnak. Ezek a szimbólumok megnyugtatják a gyermeket, mert választ adnak a kérdéseire, úgy hogy a példák segítségével igazat mondtunk, és komolyan vettük az érdeklődését.

Igyekeztem kézzel foghatóvá tenni, konkretizálni mindazt, ami ilyenkor gyermekünkben zajlik. Ha hasznosnak érezte a cikket kérem ossza meg másokkal is!

 

banner_telefonszamos

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.