16 okt

A családi problémák gyökere 1. rész

Honnan erednek a családi problémák? Vajon valóban minden jót és kevésbé jót a neveltetésünknek köszönhetünk? Vagy vannak olyan problémák a családunkban, amit mi magunk alakítottunk ki közösen a párunkkal? Az első pillanatoktól kezdve változik és fejlődik a családunk, de a változásokkal járó kihívásokkal nem mindig tudunk megküzdeni, és a felgyűlt nehézségeket immár problémaként görgetjük magunkkal. A kétrészes cikksorozatban a családi életszakaszok megismerésén keresztül szeretném megmutatni egy-egy családi probléma eredetét, azt a fordulópontot ahova visszatekintve változtatni tudunk a kialakult nehézségeken.

A család egy folyton változó rendszer

Fotó: Ardonik

Fotó: Ardonik

A család egy dinamikusan fejlődő közösség, amely folyamatos változások alatt áll. A gyerekek megszületnek, óvodába- iskolába mennek, egy sor olyan természetes kihívást állítanak elénk, amellyel szülőként mind találkozunk. A családi fejlődés természetes része, hogy nemcsak a gyermekeink életéhez, de a környezetünkből érkező kihívásokhoz is egyaránt alkalmazkodnunk kell, emellett érhetnek bennünket váratlan megpróbáltatások is, amelyekkel szintúgy meg kell küzdenünk. Ahhoz, hogy tudjuk egy-egy problémánk honnan ered, globálisan kell látnunk a családunkat minden külső-belső változásaival együtt. Most a belső, a család fejlődésből adódó változásokkal foglakozunk csupán, ezeken keresztül próbáljuk megérteni, hogy a változással járó feszültség hogyan hat vissza ránk. Mikor az életünk egyik szakasza lezárul, akkor egy fordulóponthoz érünk, melyben van egy átmeneti állapot, amikor a régi stratégiák már nem működnek, de az újakat meg még nem alakítottuk ki, emiatt különösen érzékennyé, sérülékennyé válhat a családunk. Ezekben az időkben gyakran jelenik meg a változással járó feszültség miatt testi-, lelki betegség, vagy viselkedésbeli zavar a család egyik tagjánál. Társadalmunkban a fordulópontokkal való megküzdést ún. átmeneti rítusok segítik. Ezek formaságoknak tűnhetnek, de a szimbolikus értékük igen nagy. Ilyen átmeneti rítus egy ballagás, az esküvő, a keresztelő vagy névadó, melyekkel szertartásszerűen vesszük fel az új életszakasszal járó szerepeket, kommunikáljuk környezetünk számára a minket érintő változásokat.

A hat családi életciklus

Az egyéni életünk szakaszain túl a családnak is van egy saját fejlődése, ezek bemutatására 1973-ban Jay Haley, (az amerikai családterápia kialakulásának  meghatározó  alakja) vezette be az életciklus fogalmát. A családi életciklus nem más, mint egy-egy fejlődési szakasza a családnak, amelyeket különböző fordulópontok kötnek össze. Az új életciklusban átrendeződik a család szerkezete, érzelmi viszonyai, mindez új szabályokat és viselkedést követel meg a családtagoktól. Gyerekek, szülők és nagyszülők mind részesei lesznek a változásnak. Az életciklus modellt mindig a legidősebb gyerek nézőpontjából szemléljük, például ha a legidősebb gyermeke iskolás, akkor a családja egy tinédzsert nevelő család életciklusában van, függetlenül a többi, fiatalabb gyermek korától. A legismertebb szakaszoló elmélet McGoldrick és Carter nevéhez fűződik, akik hat családi életciklust figyeltek meg.

  1. Egyedülálló fiatal felnőtt
  2. Fiatal pár gyermek nélkül
  3. Kisgyermekes családok
  4. Családok tinédzserkorú gyermekekkel
  5. Gyermekek elengedése
  6. Az élet alkonya: nyugdíjas, inaktív szülők

Javaslom, bármilyen csábítónak is tűnik, ne csak az aktuális családi életciklus bemutatását olvassa el, hanem a megelőző életciklusokat is, mivel egy-egy probléma gyökere eredhet a korábbi életszakaszokban kialakult nehézségekből. Mivel a pszichoszoba elsősorban óvodás és kisiskolás gyerekek szüleinek nyújt gyakorlati gyermekpszichológiai ismereteket, így az őket érintő családi életciklusokról írok részletesebben, de a teljesség kedvéért pár szóban rátérek majd a későbbi életciklusokra.

 

Első családi életciklus: Az egyedülálló fiatal felnőtt

A családi életünk záloga, hogy mi magunk is kialakítsunk egy felnőtt identitást. A fiatal felnőttnek szüksége van az önállóságra, a származási családjáról való leválására. A távolodás során kialakul a saját, autonóm identitás, melyben a fiatal felnőtt bizonyos részeket megőriz a család lelki örökségéből, de új szokásokkal színesíti azt. Az első életciklusban tovább erősödnek családon kívüli kapcsolatok, a barátságok, fókuszba kerül a megfelelő munka megtalálása is. A változással a fiatal elveszti a szülők adta biztonságot, védettséget, míg a szülők azzal szembesülnek, hogy csökken gyermekük sorsa felett a kontrolljuk és az aktív szerepvállalásuk.

Az első életciklusból eredő családi problémák:

Ha egy fiatal felnőtt nem tud megküzdeni az életciklussal járó kihívásokkal, akkor nehezére esik felvállalni a felelősséget a saját sorsáért, átvenni szüleitől az életével járó feladatokat. Az ilyen felnőttek gyakran igénylik szüleik segítségét a mindennapi problémák megoldásában, elsősorban otthonról várnak segítséget és kevésbé jut eszükbe, hogy ők maguk küzdjenek meg a felmerülő nehézségekkel. Az is előfordul, hogy a fiatal képes meglépni a ráváró fejlődést, de a családja nehezen tudja elfogadni leválását és érzelmileg nem engedi el őt. Az ilyen szülők nagyon szoros kapcsolat ápolására törekednek, megnehezítve gyermekük önállósági igényeit, ami a későbbiekben komoly családi problémák okozója lehet a fiatal életében.

 

Második családi életciklus: Fiatal pár gyerek nélkül

A második családi életciklusban a fiatal felnőtt stabil párkapcsolatot alakít ki, ilyenkor azonban nemcsak a két szerelmes élete kötődik össze, hanem az eltérő családok is összekapcsolódnak. Mindkét családnak szükséges elfogadnia az új rendszert, a fiatal párját, akivel összehangolja a kétféle családi hagyományokat. Ez a szakasz a párkapcsolatok életében egy igazi alkotmányozó szakasz, az összecsiszolódás során alakítja ki a pár azokat az együttélési szabályokat, amelyek a közös életüket befolyásolni fogják a barátok, a családok felé. A második életciklussal járó veszteség a független életvezetés, a szabadság elengedése.

 

A második életciklusból eredő családi problémák:

A fordulópontban elakadt családokban nehezen alakul ki a házastársi/élettársi rendszer, a családok nem ismerik el a pár autonómiáját, a közös szokásrend aktív kialakítóivá szeretnének válni, ahelyett, hogy megadnák a szabadságot a fiataloknak. Gyakori családi probléma, hogy a vasárnapi ebédet még különélés esetén sem mondhatja le a pár, a szülők saját értékrendjük szerint próbálják megszabni a szerelmes pár szokásait például az ünneplés (karácsony), a szabadidő eltöltés, a pénzügyi gazdálkodás részletein keresztül. Az életciklusban jelentkező probléma, hogy a két származási család nem kíván alkalmazkodni a másik családjához, rivalizálni kezdenek, de innen eredhet az a jelenség is, hogy a pár valamely tagja nem nyilvánítja ki a kapcsolat iránti elköteleződését.

 

Harmadik családi életciklus: Kisgyermekes család

Az első gyermek érkezésével egy új, izgalmas életciklus veszi kezdetét. Ha váratlanul korán jön a gyermek, akkor az előző szakaszok értelemszerűen megrövidülnek, kevesebb idő jut a változásokhoz való alkalmazkodásra. Dr. Komlósi Piroska család-pszichoterapeuta tovább árnyalta szakmai munkásságával a harmadik szakasz jellemzőit. Gondolja csak végig, mennyire más igényei és nehézségei vannak egy újszülött babát gondozó családnak, és mennyire eltérő kihívásokkal találkozik az a szülő, akinek a gyermeke óvodába jár!

a, 0-3 éves gyereket nevelő családok

Fotó: Luke Rendmond

Fotó: Luke Rendmond

A kisgyermekes családok szükséglete, hogy képessé váljanak befogadni új családtagként az újszülött babát. Ez meglepő lehet, hiszen a babavárás szerencsére sok esetben nagyon örömteli időszak a családok életében, de a baba érkezésekor a szülői párnak jelentős változásokkal kell szembenézniük. Szükséges, hogy mind az édesapa, mind az édesanya felvegyék a szülői szerepeket, kialakítsák a párkapcsolati alrendszerük mellett a szülői alrendszert, valamint a nagyszülőkhöz való kapcsolatukat is. Új igények jelennek meg a családban, az anyának szüksége van, hogy gyermekére ráhangolódjon, még ha ez átmenetileg a korábbi szerepeinek a fellazulását is jelenti, de ugyanakkor igényli a gondoskodást férjétől. A férfinek szüksége van a gyengédségre, míg az újszülött gyermek elsődlegesen a szeretetteljes gondozásra vágyik. A harmadik családi életciklussal számos veszteséggel jár, a kisgyermek érkezésekor mind az apa, mind az anya magányosnak élheti meg magát. A nő átmenetileg elveszti a munka- és nemi szerepét, a férfi kikerül a figyelem központjából, és kevesebb gyengédségben részesül párjától, a kisbaba pedig elveszíti az anyaméh biztonságát. A család minden tagját érintő veszteségek és a sok új kihíváshoz való alkalmazkodás igazán sérülékennyé teszi a szerelmes pár kapcsolatát, ezért különösen fontos ebben az életciklusban a nagyszülők szerepe, hogy átsegítsék az újonnan alakuló családot a kezdeti időszakon.

A harmadik életciklusból eredő családi problémák:

Az életciklus elakadásából több olyan családi probléma is ered, amely hosszútávon megnehezíti a mindennapokat. Nehézzé válhat a szülőpár tagjainak az anyai, vagy az apai szerep kialakítása, úgy érezhetik nem képesek megfelelni az elvárásoknak. A párkapcsolatuk is válságba kerülhet, ha az átmenetileg tartó változás, a szülői alrendszer előtérbe kerülése a házastársi alrendszer javára állandósulni látszik. Ne feledjük el, hogy ez az életciklus is évekig tart! Igazi nagy kihívás a kisgyermekes családok számára, hogy megőrizzék a párkapcsolatukat. Akkor válik kapcsolatromboló családi problémává ez a nehézség, ha a gyermek növekedésével egyidejűleg nem indul meg egy újraközeledés a párok között.

 b, 3-6 éves gyermeket nevelő család

A kisgyermek elkezd közösségbe járni, sok új és családjától eltérő ingerrel is találkozik. A gyermeknek szüksége van arra, hogy az új dolgokat kipróbálja, az újonnan elsajátított képességeket gyakorolja, gyors változásokon menjen át, miközben elveszti a család zárt biztonságát. A szülők szükséglete (nem csak a gyereké!), hogy képessé váljanak a gyors változások, az eltérő életritmus ellenére is ráhangolódni, figyelni gyermekükre. Ők egy kisbabát, a babáról való gondoskodás érzését veszítik el a gyermek fejlődésével.

A harmadik életciklusból eredő családi problémák:

A gyermek megtorpan a növekvő önállóságában, az újfajta kontroll elbizonytalanítja. Az ilyen családokban a gyermek nehezen válik meg édesanyjától, nehezen illeszkedik be a közösségbe. Az új, családjától eltérő viselkedések elsajátítását a gyermek szülei valamely okokból kifolyólag nem szeretnék támogatni, ezért a kisgyermek fokozatosan elveszti a kedvét a családon kívüli világban, bezárkózik a szobájába.  Óvoda és munka mellett egyre kevesebb idő áll rendelkezésre, amit együtt tölthetnek a családok, így vannak szülők, akik épp ezért nehezen tudják követni a gyermekük változásait, úgy érezik, nem értik már mi történik gyermekük kis világában.

 

Nem minden nehézség probléma is egyben

Tudnia kell azonban, hogy nem minden nehézség válik családi problémává. A családi életciklus változással járó kihívások, nehézségek természetes részei az életnek, ezekkel minden család kisebb-nagyobb mértékben szembesül. A probléma valójában akkor jelentkezik, ha a család nem képes a kihívásokkal megküzdeni és a családi életciklus továbbhaladása után is visznek még magukkal egy-egy korábbi nehézséget, amivel megnehezítik a következő életciklushoz való alkalmazkodásukat.

Ha sorokat olvasva egy-egy családi problémára ráismer, akkor gondolja végig, hogy az adott életciklushoz tartozó feladatokat, jellemzőket mennyire sikerült megvalósítani? Lehet, hogy eddig fel sem merültek ezek, mert nem érezte szükségét, az is lehet, hogy már régóta érzi a vágyat a változásra. Az első kérdés, amit ezen úton magában tisztáznia kell: Mi lenne az, amit a változás megvalósításáért még ma meg tudna tenni? További megoldási technikával és az utolsó három családi életciklussal hamarosan jelentkezem.

Elkészült a cikk második része, itt olvasható.

banner_telefonszamos

One thought on “A családi problémák gyökere 1. rész

  1. Pingback: A családi problémák gyökere 2. rész | pszichoszoba

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.