29 ápr

4 új szokás, ami megvédi a gyermeket a depressziótól

Minden gyermeket ér szomorúság, vannak akik hosszan búslakodnak, míg mások ezt hamar elfelejtik. Mit tudnak ezek a gyerekek? Hogyan védik meg magukat attól, hogy egy-egy rossz dolog után tartósan rosszkedvűek legyenek?

A stresszhelyzetekben való ellenállás jórészt függ az önértékeléstől attól, ahogyan gondolkodunk a világról, a problémás helyzetekről, és hogy milyen megoldásaink vannak egy-egy szituációra. Most négy olyan viselkedésről írok, amelyek megvédik a gyermeket attól, hogy benne ragadjon a rosszkedvűségében. A problémával való megküzdésnek ez egy igen piciny szelete, de szeretem és javaslom is ezeket, mikor arra panaszkodnak a szülők, hogy gyermekük gyakran szomorú, depressziós. Ezek hamar megtanulható és könnyen kivitelezhető módszerek. Nem igényelnek nagy előkészületet, és egy kis segítség után már önállóan is tudják alkalmazni a gyerekek.

Alaptechnika a szomorúság ellen: Társaságban mutassa a jobbik oldalát!

„Senki sem beszélget velem, senki sem játszik velem” panaszkodott egy hatodikos fiú. Amikor a gyerekek a szomorú oldalukat mutatják a többieknek, akkor a barátaik még egy ideig kérdezgetik, hogy mi a baj. Viszont az állandóan búslakodó gyerekkel nem játszanak szívesen a többiek. Így gyermekünk egyedül maradhat, és könnyebben lesz magányos, ami egy újabb ok a szomorkodásra.

Hogy tudja mégis újra visszanyerni az osztálytársai rokonszenvét? Viszonylag könnyen, mert a gyerekek nem gondolkoznak hosszan a múlton, örülnek, ha valakivel megint jól érzik magukat. Gyermeke ezért újra mutassa meg a jó oldalát! Ezt kezdetben nem szokták a gyerekek hitelesnek érezni, hiszen valójában nem jókedvűek, hanem szomorúak. Arra szoktam kérni őket, hogy képzeljék el mintha a jó oldaluk egy iskolai gálaműsorban előadott szerep lenne. Gyakorolják azt. Elsőnek vizsgálják meg magukat, amikor úgy érzik megnyerő a viselkedésük. Figyeljék meg, hogy ilyenkor mit szoktak mondani, hogy szoktak viselkedni, milyen az arckifejezésük stb. és ezt gyakorolják és gyakorolják minél többször. Megkérem a gyerekeket, hogy higgyenek magukban. Személy szerint én még nem találkoztam olyan gyerekkel, akinek ne lett volna jó oldala, sajnos viszont olyan gyerekekkel elég gyakran, akik elfelejtkeztek a jó tulajdonságaikról.

Csináljon valami mást a szomorkodás helyett!

Fotó: Juhan Sonin

Fotó: Juhan Sonin

Könnyű ezt mondani, pedig ha láttunk már szomorú gyermeket, akkor tudjuk, hogy semmihez sem lesz kedve. Pont az a gond, hogy semmiben sem talál örömet, semmiben sem motivált. Szerencsére mi szülők még emlékszünk arra, hogy  gyermekünknek igen is vannak kedvenc szokásai. Tudjuk, hogy milyen hobbijai vannak, mi okoz neki örömöt, mi köti le a figyelmét. A legtöbb szülő ösztönösen bíztatja is erre a gyermekét. Hiszen tudja, hogy amíg képes elmélyedni például valaminek az összeszerelésében, vagy a focis kártyák rendezésében, addig elfelejti a visszatérő rossz gondolatait is. Biztosan lesznek olyan tevékenységek, amiket egyedül szokott végezni a gyermekünk, de bátoríthatjuk arra is, hogy keresse valakinek/ valakiknek a társaságát, hogy együtt csináljanak valamit. Ha a gyermekünk rászánja magát és segít másnak, azzal ő is sokat nyer. A segítségért besöpörheti a dicséreteket, az elismerést, érezheti, hogy hasznos és jó ember. Ezek után ki szeretne újra szomorú dolgokra gondolni?

Tanuljon meg lazítani!- Relaxáció a szomorúság ellen.

Azt hihetjük, hogy az ellazulásra (relaxációra) azoknak a gyerekeknek van igazán szüksége, akik indulatosak, feszültek. De a relaxáció alatt történő vegetatív változások miatt a  szomorú gyerekeknek is igen jótékony. Mielőtt azt gondolná, hogy kizárt dolog, hogy az én gyerekem megtanuljon relaxálni, tegye fel a következő két kérdést! Bámult ki valaha a gyermekem az ablakon, miközben a tanár órát tartott? Láttam már egyszer is, hogy bambul maga elé, miközben szólongatom? Ha igen, akkor képes relaxálni. Gondoljon bele, mi történt ekkor! Kizárta a külvilágból érkező hangokat és befelé önmagára figyelt. Pont azt csinálta, amit relaxáció közben szoktak tenni.  De hogyan tudná ezt tudatosan irányítani?

Próbáljuk ki a következő gyakorlatot a gyerekkel: Kérjük meg, hogy feszítse meg minden izmát. Kezdje azzal, hogy a lábujjait is összehúzza, megfeszíti a vádliját, combját, hasát, karjait. Folytassa azzal, hogy ökölbe szorítja a kezét, megfeszíti a nyakát és még a szemöldökét is összehúzza. Valószínűleg egy két másodpercre még levegőt se fog venni, hogy így tudjon állni. Majd kérjük meg, hogy fújja a ki a levegőt és ezzel egy időben engedje el az izmait. Figyelje meg, ahogy a lazulás végig halad a testén.

Fotó: Pink Sherbet

Fotó: Pink Sherbet

Ha társaságban van, vagy a buszmegállóban akkor nem biztos, hogy el tudja végezni ezt a gyakorlatot.  Erre az esetekre tanítsuk meg neki a titkos relaxációt. Ilyenkor egy pillanatra álljon meg vagy üljön le, és kezdjen el figyelni a légzésére.  Vegyen lassan egy nagy levegőt, majd 3-4 másodperc alatt hosszan és egyenletesen fújja ki. Majd vegyen újra egy nagy levegőt és ugyanilyen lassan fújja ki. Ezt a belégzést-kilégzést ismételje meg egymás után ötször, miközben csak a levegővételre figyel. Csak arra koncentráljon, hogy emelkedik és süllyed a mellkasa. Ha minél lassabban igyekszik lélegezni, annál inkább ellazulnak majd izmai. Természetesen ha gyermekünk elég érett, akkor mutathatunk neki relaxációs, meditációs felvételeket is. De ezt a két gyakorlatot addig is minden eszköz és segédanyag nélkül is elvégezheti.

 Szomorúság ellen fogjon valami új dologba!

Fotó: Martha Chapa95

Fotó: Martha Chapa95

Valami új dologba kezdeni mindig érdekes. Odaláncolja a gyerek figyelmét az új tevékenységhez, így megint azt tapasztaljuk, hogy nem lesz se ideje, se figyelme a szomorú dolgokon rágódni. Arról nem beszélve, hogy az új dolgok elsajátítása közben nő a kompetencia érzése. „Erre is képes vagyok, ezt is meg tudom csinálni!” Ezáltal az önértékelése is növekedni fog. De biztos elég kitartó lesz gyermekünk, hogy valami újat tanuljon meg, most hogy állandóan szomorú? Ne csak bátorítsuk, hanem mutassuk meg, hogy érheti el a célját. Ha a végső célja az, hogy meg tudjon csinálni egy gördeszkás figurát, akkor elsőnek kis lépésekre kell bontania a feladatot. Az első lépésben lehet, hogy azt kell gyakorolnia, hogyan állítsa élére a deszkát, vagy hogyan tudjon úgy leugrani róla, hogy ne essen le és ne nézzék lúzernek a többiek. Fontos, hogy minden egyes lépést gyakoroljon, amíg csak tud, így egyre ügyesebb és magabiztosabb lesz. Amikor sikeresen megvalósított egy lépést, söpörje be érte az elismerést, és ezzel a sikerélménnyel kezdjen hozzá a következő lépéshez.

Melyik új viselkedéssel kezdjen a gyermek?

Szinte mindegy, mert a fenti viselkedések mind hatékonyak a szomorúság leküzdésére. Javaslatom, hogy kezdjük azzal, amit a legegyszerűbbnek tartunk. Semmi értelme, hogy felesleges stresszel és kihívásokkal terheljük magunkat vagy a gyermekünket. Azt tapasztalom, hogy különösebb nehézség nélkül minden gyerek el tudja sajátítani ezt a négy módszert.  Eleinte szkeptikusak lehetnek ugyan magukkal szemben, de aztán nagyon élvezni fogják a gyakorlatokat. Egyre magabiztosabbak és büszkébbek lesznek magukra és arra, hogy visszanyerik az irányítást a hangulatuk felett.

 

banner_telefonszamos

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.